Dél-böhmiai Színház és a forgó nézőtér

Dél-csehországi Színház a fő színház České Budějovice városában, egy épülettel a Malše partján, nem messze a tértől - és nyáron Český Krumlovban is játszik a forgó közönség előtt, amely a világon az első volt, és az első évadokban az emberek saját kezükkel forgatták. Hogy ez hogyan történt, és miért folyik vitá 1990 óta arról, hogy a nézőtér egyáltalán állhat-e ott, az a szöveg további részében található. De Budějovice-ben is elkezdheted.

A mai színház helyén 1764 óta tartanak előadásokat Budějovice-ben. Akkor a városi sörfőzde raktárának egy részét négyszáz néző számára alakították át, és 1817-ig csak német nyelven beszéltek a színpadon. A mai Arany Híd melletti Empire épület 1819 óta áll, és színpadán Josef Kajetán Tyl utoljára az életében a Szegény Zsonglőr című darabjában lépett fel. Domborműve még mindig az épület homlokzatán látható.

A színháznak négy saját társulata van, amelyek egymás mellett játszanak: dráma, opera, balett, és 2004 óta bábszínház is. A forgó nézőtér a nyári színpad - autóval negyven perc Budějovictől, a várkertben, a Krumlovi Kastély alatt.

Egy ötlet, amely kifordította a színházat

A hagyományos színház megváltoztatja a díszletet. 1958-ban Joan Brehms fordította meg ezt: a kertet hagyta állva, és a nézőket fordította el. A Český Krumlovi kastélykert maga vált a háttérré - minden fordulat egy új szeletet tár fel a valós barokkból, nem festett vászonból. Ezt egy lett díszlettervező találta ki, aki 1945 után a České Budějovice színházának vezető vizuális alakja lett (1907-1995), együtt az akkori Dél-csehországi Színház igazgatójával, Otto Haasszal.

Előbb odaért valaki?

Senki sem tette - és ez talán helyi hazafiságnak hangzik, de még a többiek is elismerik. A nézőtér itt első alkalommal 1958. június 9-én fordult meg Günther Weisenborn A elveszett arc című darabjának bemutatóján. Finlandia Pyynikin kesäteatteri Tampere városában, amelyet gyakran a világ első forgó nézőtereként említenek, 1959. június 16-án tartotta bemutatóját - egy évvel és egy héttel később. Ojanen finn nézőtere egy másik ligát képviselt: 792 ülés és elektromos hajtás, míg Krumlov az első évében néhány tucat ülőhellyel rendelkezett és kézzel forgott. Ezért beszélnek Tampere-ről mint az első nagy forgó nézőtérről - és még az angol források is őszintén hozzáteszik, hogy „korábban Csehszlovákiában létezett egy kisebb, kézzel forgatott nézőtér”. Ez a kisebb, kézzel forgatott nézőtér ez.

Negyven ember, aki tolta

Az első improvizált előadóterem alig hatvan néző befogadására volt alkalmas, és emberi erővel forgatták: körülbelül negyven embernek kellett beférnie az építménybe, és előre-hátra forgatni azt. Negyven ember a hatvan néző alatt - olyan arány, amit ma egyetlen üzemeltető sem élne túl. (Hogy pontosan kik voltak, a források nem mondják; csupán az “emberi erőről” beszélnek.) Egy éven belül építettek egy négyszáz főre tervezett előadótermet, egy évvel később ötszáz huszonöt főre, és 1960-tól egy elektromos motor vette át a működtetést. A kézi üzemeltetés két szezonig tartott.

Egy vitás kérdés, amely hosszabb ideje tart, mint a totalitárius korszak, amelyben született

Az auditorium a barokk kastélykert tengelyén áll - pontosan ott, ahol egy barokk kertész nem akart épületet. Már 1990 márciusában indítvány született az építési engedély felülvizsgálatára azzal az indokkal, hogy a terület nemzeti kulturális emlékhely, és az auditorium zavarja a kert tengelyét. 1992 óta Krumlov a UNESCO listáján szerepel, ami szintén kiemeli a problémát. Azóta a kérdés az, hová helyezzék át. A minisztériumi bizottságok ismételten az eredeti helyén hagyása mellett döntöttek; a kulturális örökségért felelős tisztviselők meghosszabbítják a szerződéseket; az UNESCO figyelmeztet. Becslések szerint egy új auditorium a legkorábban tíz év múlva állhatna. Van egy világos paradoxon: egy 1950-es évekbeli építmény, amelyet most kulturális értékként kezelnek, blokkolja annak az emlékhelynek a védelmét, amelyért az emberek Krumlovba jönnek.

Gyakorlatilag egy vendég számára

Nyáron játszik; a jegyek gyorsan elfogynak; ez inkább arról szól, hogy hol zajlik, mint arról, hogy mit adnak elő. Ha esik az eső, az előadás tovább folyik. Ha a vendégeid nem bánják, mit látnak, de olyan élményre vágynak, amit máshol nem kapnak meg, ez az - amíg még áll.

A helyszínen

Források