Szent Miklós székesegyház

Szent Miklós székesegyház a dél-csehországi püspökség főtemploma, két percre a tértől, és a mellette álló Fekete torony a harangtornya. A város patrónusa, Szent Auracián itt nyugszik; ereklyéit a 17. században hozták a római katakombákból - bár az életéről semmit sem tudni. Az, hogy hogyan lesz névtelen csontokból egy város patrónusa, önmagában is egy történet.

Egy templom áll itt a város 1265-ös alapítása óta, maga a hely viszont még régebbi: a szentély alatt a régészek három sírt találtak a 13. század első feléből, Budějovice megalapítása előtt. A 1641-es nagy tűz után olasz építőmesterek alakították át mai barokk formájára, és katedrálissá vált 1785-ben, amikor létrehozták a budějovice-i püspökséget.

Benn és kívül is frissen felújított: 2011-2013 között a belső tér új festést, világítást és padlófűtést kapott, és 2025 végére minden homlokzatot helyreállítottak. A főoltár egy több mint öt tonnás Carrara-márvány mensán áll.

Szent Auracián - és miért ő

Auraciusról semmit sem tudunk - a kultuszának egyetlen forrása egy római „authentica”, egy hivatalos bizonyítvány, amely a katakombákban található maradványait mártírként jelöli. Úgy gondolják, hogy a 2-3. században élt. Ez sem véletlen, sem Budějovice-re egyedülálló jelenség: a 17-18. században Rómában működött egy külön Kongregáció a búcsúk és ereklyék ügyében, amely rendszeresen ellenőrizte és osztotta szét a római katakombákból származó több ezer névtelen maradványt a közép-európai katolikus területekre - az úgynevezett „katakomba szenteket”. Ez a Katolikus Megújulás eszköze volt: a harmincéves háború után a frissen re-katolizált régióknak (köztük Dél-Bohémiának) új ereklyékre és új védőszentekre volt szükségük. Tehát Auraciust nem egy konkrét tette vagy a városhoz fűződő kapcsolata miatt választották - inkább egy ajándék volt, amely a megfelelő csatornán keresztül a megfelelő időben érkezett.

Konkrétan: 1643-ban VIII. Urban pápa ezeket a maradványokat (eredetileg a úgynevezett Callixtus-katakombákból) Ludvík Rosenheimnek, a Böhmiai és Morvaországi Kapucinus-rend tartományfőnökének adta, azzal a feltétellel, hogy azokat nem szabad felosztani. Egy évvel később, 1644-ben érkeztek Rómából Bóhémia területére, és elhelyezték őket a Szent Anna-kapucinus kolostorban - abban a kolostorban, amely csak néhány évvel korábban (1641) a nagy tűzvészt kisebb károkkal túlélte. Csak 1670. augusztus 4-én helyezték azokat ünnepélyesen a Szent Miklós plébániatemplomba (1785-től székesegyház), és adták át a városnak; ezen a napon ma is ünnepet tartanak. Ma a keresztelőkápolna mellett egy fülkében nyugszanak. A modern antropológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy a maradványok valószínűleg egy nőhöz tartoztak - ami nem csökkenti a kultusz szerepét a város identitásában.

A 1641-es tűz után

A gótikus plébániatemplom a nagy tűzben leégett. Csak a sekrestye elhamvadt falai maradtak meg. Olasz építők ezután barokk formára alakították a templomot; a mellette álló Fekete Torony megmaradt önálló harangtornyának. Az eredmény a ma is látható sziluett: egy barokk test nagy tornya nélkül, és egy külön reneszánsz őrtorony a szomszédban.

Mit érdemes észrevenni belül

A barokk belső tér lassú szemlélődést igényel - oltárképek, stukkók és az auráciai baptisztériumi fülke. A templom a város alapításakor, 1265-ben épült eredeti plébániatemplom helyén áll, így a történelmi központ legősibb folyamatosan használt szent földjén állsz.

A helyszínen

Források